2014. augusztus 1., péntek

KUTATÁSI JELENTÉS dióhéjban


A kutatás során úttörő munka indult útjára, a kutatók arra tettek kísérletet, hogy a szociodráma módszer gyakorlati vonatkozásaival kapcsolatos mérőeszköz kidolgozását kezdeményezzék Magyarországon.

A Magyar Pszichodráma Egyesület 2013. november 16. és 2014. május 23. között öt önkéntesen jelentkező civil szervezet számára szociodráma csoportokat szervezett. A KROLIFY Vélemény- és Szervezetkutató Intézet online kérdőíves felméréssel vizsgálta, hogy tapasztalhatók-e változások a szociodráma ülések hatására a programban résztvevő szervezetek működésében. A felmérés során a szervezeti tagok kérdőíveket töltötték ki a szociodráma foglalkozások előtt, majd azt követően 1 hónappal. Az eredmények összehasonlításával lehetőség nyílt a szociodráma csoportok hatásainak kimutatására.
A hatásvizsgálat során két időpontban végeztünk kérdőíves adatfelvételt. A szociodráma csoportos foglalkozás előtt (nullmérés), majd azt követően 1 hónap múlva (hatásmérés). Az 1 hónapos időtartam alatt – feltételezésünk szerint – elindulhattak olyan folyamatok a szervezetekben, amelyeket azonosítani tudunk kvantitatív adatok alapján. Aláhúzzuk, hogy mindössze a folyamatok elindulásának detektálására volt módunk a projekt alatt. Annak monitorozása, hogy a szervezet hosszabb távon mihez kezd az elinduló folyamataival, hogyan használja ki, vagy hagyja kihasználatlanul lehetőségeit, további vizsgálatok tárgyát képezheti, mely a jelen kutatásunknak nem része. A nullmérés és hatásmérés során összesen 310 kérdőív adatfelvétele történt meg.
A kutatási eredmények rövid összefoglalása:
Információáramlás, programok. A szervezeten belüli információáramlás különböző dimenzióit a közepesnél jobbnak, a jónál viszont némileg kevésbé kedvezőnek ítélték a szervezeti tagok, a csoportfoglalkozás után pedig romlott az információáramlás értékelése. A tagság nagyobbik része a programok több mint felén vagy mindegyikén részt vett, és az ilyen tagok aránya nőtt a csoportok után.
Aktivitás. A válaszadók a szociális tevékenységekben a leginkább aktívak, ezeket követik a programszervezés tevékenységei, végül a tagok a szervezet mindennapi működésével kapcsolatos tevékenységekben a legkevésbé aktívak; a csoportfoglalkozás után a szervezetek tagsága az összes tevékenységet tekintve aktívabbnak tekinthető, mint a csoportfoglalkozás előtt.
Személyes viszony a szervezethez. A válaszadókra saját megítélésük szerint leginkább az jellemző, hogy törekszenek megérteni a vezetőség, illetve a tagság problémáit. A csoportfoglalkozást követően a szervezethez való személyes viszonyulás pozitívabbá vált.
A szervezet jellemzése. A válaszadók leginkább azt tartották jellemzőnek a szervezetre nézve, hogy az nyitott új tagok befogadására, illetve kialakult normák jellemzik, messze legkevésbé pedig azt, hogy kisebb csoportokra bomlik. A szervezeteket a tagság leginkább gondosnak, igényesnek, lelkesnek és ösztönzőnek tekintette, legkevésbé pedig a demokratikus, a nem anyagias, a megértő és a reális jelzőkkel jellemezte. A csoportfoglalkozás nem befolyásolta a szervezeti jellemzők megítélését.
A tagsági viszony múltjára, jelenére és jövőjére vonatkozóan azt tapasztaltuk, hogy a tagság többsége informális módon, ismerősön vagy baráton keresztül került kapcsolatba a szervezettel, zömüket jó érzéssel tölti el, hogy a szervezet tagja és szándékai szerint stabil tag is marad.
Az eredmények alapján a válaszadók a szociális tevékenységekben – vagyis a tagság összetartásában, illetve új tagok toborzásában – a leginkább aktívak, ezeket követik a programszervezés tevékenységei, végül a tagok a szervezet mindennapi működésével kapcsolatos tevékenységekben a legkevésbé aktívak; a csoportfoglalkozás után a szervezetek tagsága az összes tevékenységet tekintve aktívabbnak tekinthető, mint a csoportfoglalkozás előtt.
A szervezethez fűződő személyes viszony, illetve a szervezeti jellemzők megítélése kapcsán elmondható, hogy noha a tagságra saját megítélésük szerint leginkább az jellemző, hogy törekszenek megérteni a vezetőség, illetve a tagság problémáit, viszont csak közepes támogatottságot kapott az az állítás, hogy a szervezet vezetésének és tagságának szándékai összhangban állnak. A szervezeti tagokat toleránsnak, a szervezeteket pedig nyitottnak lehet tekinteni, hiszen népszerű volt az az állítás, hogy a tagok elfogadják, hogy a szervezethez olyanok is csatlakozzanak, akiket ők nem szeretnének a tagok között látni, illetve az, hogy a szervezet nyitott új tagok befogadására. A szervezeteket a tagság leginkább gondosnak, igényesnek, lelkesnek és ösztönzőnek tekintette, legkevésbé pedig a demokratikus, a nem anyagias, a megértő és a reális jelzőkkel jellemezte.
Végezetül, ami a szociodráma csoportok konkrét hatásait illeti, az eredmények alapján kimutatható volt, hogy a csoportfoglalkozás az azon résztvevők körében javította a szervezetek által rendezett programok hasznosságának megítélését, de ez a pozitív hatás nem mutatkozott meg a szociodráma csoporton nem résztvevők körében. Emellett a résztvevők a nem résztvevőknél kritikusabban ítélték meg az szervezeten belüli információáramlást a csoport után, viszont ez a különbség már a csoportfoglalkozás előtt is tapasztalható volt. A résztvevők aktivitása nőtt a csoport után, de az aktivitás körükben már a csoportok előtt is magasabb volt, mint a nem résztvevőké, ugyanakkor ez a hatás átszivárgott a nem résztvevőkre is, hiszen a csoportok után ők is magasabb aktivitásról számoltak be. Hasonló helyzet figyelhető meg a különböző személyiségjellemzők kapcsán is: a személyiségjegyek alapján a résztvevők pozitívabban viszonyultak a csoport után a szervezethez, mint a nem résztvevők, és noha ez a hozzáállásbeli eltérés már a csoport előtt is fennállt, a csoport után az azon nem résztvevők szervezetükhöz való viszonyulása is kedvezőbbé vált. Ezzel szemben nem gyakorolt hatás a szociodráma csoportfoglalkozás a szervezeti tagsági viszony jelenlegi és jövőbeli értékelésére: a csoportok után a tagság nagy részét továbbra is jó érzéssel tölti el, hogy a csoport tagja, és szándékai szerint stabil tag is marad a jövőben. Emellett nem találtunk különbséget a csoport előtt és után a szervezet jellemzésében sem. Mindez azt jelenti, hogy egyrészt a csoportfoglalkozáson a már eleve aktívabb, a szervezethez alapvetően pozitívabban viszonyuló, a szervezet iránt elkötelezettebb és ezért azzal szemben kritikusabb, a problémák megoldásában nagyobb hajlandóságot mutató tagok vettek részt, másrészt a szociodráma foglalkozás a nem résztvevők körében is növelte az aktivitást és javította a szervezethez való személyes viszonyulást, viszont a csoportfoglalkozás nem befolyásolta a tagsági viszony és a szervezeti jellemzők megítélését.
Keszi Roland és Papp Gergely és mts   

További részletek a 2014.07.29-én elhangzott sajtótájékoztatón, amely elérhető itt:
A teljes kutatási jelentés elérhető itt:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése