Kezdek azon az állásponton lenni, hogy számomra az egyik legizgalmasabb műfaj a problémacentrikus szociodráma. Még bizonytalan vagyok abban, hogy jó-e ez az elnevezés, de leírom, mit értek alatta.
A lényege, hogy a csoport - egymást akár egyáltalán nem ismerő résztvevői - csak a műfaj vagy az aktuális téma kedvéért verődnek össze. Tehát nem egy közös trauma vagy egy szervezetfejlesztési ügy mozgatja őket, hanem egy olyan társadalmilag fontos kérdés, amiben tisztábban szeretnének látni. Nem feldolgozni akarnak vagy megoldani valamit, hanem megérteni.
Mondok példát: egyetemisták kértek arra, hogy tartsak szociodrámát a taburól. Mert szerintük nekik nincsenek tabuik, miközben az erről szóló szemináriumon az oktató ennek az ellenkezőjét állítja. Vagy egy nyilvános eseményen a Púder bárszínházban a jelenlevőket az érdekelte, hogy szabad-e előnyhöz jutni kapcsolatok által. Megint máshol Erőss Zsolt halálához való lehetséges viszonyulások kerültek középpontba.
Az ilyen témák nagyon differenciáltan, élményszerűen jelennek meg az egymást nem ismerő, drámatapasztalattal nem rendelkező résztvevők között akár egy-egy néhány órás alkalommal is.
B. Á.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése